Nem akarok minden bejegyzést azzal kezdeni, hogy már megint jött a vasárnapi töprengés. Pedig így van. Nem könnyű, s mindig jön az ujjal mutogatás, hogy válassz Te, nem, Te választasz.

Végül mindig Tamás dönt, én pedig örülök, hogy ezt a terhet is levette a vállamról.

Ez a hétvége sem volt egyszerű. Már csak azért sem, mert pénteken csajos délutánt tartottunk a barátnőimmel. Ez amolyan januártól húzódó projekt volt, valamiért sosem jött össze, hogy mi így négyen összeüljünk, beszélgessünk, iszogassunk, és persze megünnepeljük az elmúlt hónapok során elszalasztott ünnepeket.

Jelentem, mindent bepótoltunk, ajándékoztunk, szülinapra, névnapra, csak úgy, engem például egy nagy kedvenccel a Trónok harca sorozat első kötetével. S innentől kezdve ez volt az alfája és omegája a hétvégének.

Merthogy egész nap olvastam volna. Ergo mindent úgy csináltam: főztem, mostam stb., olvastam egy fejezetet, majd tettem-vettem újra, mígnem azon kaptam magam, hogy csak olvasnék, olvasnék egész nap. Aztán jött a nagy kérdés, és a szokásos válasz.

Némi internetes vadászat után végül Szigetszentmiklósról rendeltük a Lordok Pizzéria és Étteremből.

S azt kell hogy mondjam, ezzel blogger pályafutásunk eddigi legjobb döntését hoztuk meg. A múltkori krémleves után kicsit félve, de újra bevállaltam: legyen megint leves. A kiszállítási idő viszonylag hosszú volt, de megérte várni. Már a mennyiség láttán is tátva maradt a szám, a többiről már nem is beszélve.

Hárman ettünk belőle, nem keveset, és még másnapra is maradt egy kicsi, amin a lányok majdnem összevesztek. A mennyiség tehát 10 pont. Mellé természetesen háromszög formára vágott pirítós kenyér került a dobozba, ez nem egy értékelhető valami, viszont Pannuska élvezettel mártogatta a tányérba.

S itt ezen a ponton meg is állnék egy pillanatra. Pannus nagyon válogatós, ha rajta múlna tésztát tésztával enne.

Ez alkalommal azonban megkérdezte, hogy mi van a tányéromban, s miután belenyalt a kanalamba, közölte, kéri a tányéromat, s egy kisebb kanalat, hogy megehesse.

S akkor most az ízről és kinézetről. A látvány csodás volt, tejfehér lé, ami se nem volt túl sűrű, se nem nagyon híg, zöld snidling darabokkal meghintve. Az első kanál után azt mondtam, hogy mennyei. Nem volt túlfűszerezve, nem volt erősen fokhagymás íze, nem volt benne semmi nem odaillő. Egyszerűen krémes volt, lágy, kellemes ízharmóniával, minden helyén volt benne.

Egy csipet szerecsendiót még elbírt volna a történet, de ettől még mennyei volt az egész. Pont olyan, mintha majdnem 10-es lenne, de azért csak kilences.