Nehéz a döntés. S ahogy telik az idő egyre inkább úgy érzem, hogy nehéz azt a közös nevezőt - ami a mi esetünkben a helyek kiválasztását jelenti -, megtalálni, ami minden szempontból megfelel, nemcsak a mi, hanem a gyerekek igényeinek is. Mert, hogy továbbra is tartanánk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy olyan burgerezőket keressünk, ahol mindenki kedvére választhat és ehet. Hát ez hétvégén nem nagyon jött össze.

Biztosan volt valami a levegőben. Vasárnap már mindannyian kicsit nyűgösebbek voltunk, meg hát ugye gyereknap is volt, s igyekeztünk volna a gyerekek kedvében járni, de nem nagyon ment. Luca határozottan hisztis volt, Pannuska pedig határozottan fáradt, majd egy kisebb bömbölés után a kanapén dobta be a délutáni szunyát. S akkor jött a szokásos kérdés, hova menjünk, hol együnk, ha magához tér a legkisebb, s hol töltsük velük a délutánt. A játszótér egyértelmű volt, aztán jött a szokásos kajakérdés, ami inkább nekünk kérdés, mert Lucának amúgy is én választok, Pannusnak meg csak sült krumpli legyen, a többi nem számít.

Végül Tamás a Bodega nevű helyett dobta be, s egyből igent mondtam, mert már a gyerekek is nagyon éhesek voltak. Gyorsan megrendeltük a kaját, hogy mire érte megyünk, már kész legyen. A szokásos sült krumpli mellé Lucának queasadillat választottam, én pedig a jalapenos sajtkrémlevesre voksoltam, de mindkét döntés hiba volt.

Ránézésre minden rendben volt a dologgal, mert szép sárga volt, ahogy annak lennie kell. Nem is annyira a sajttól, mint inkább a paprikától. És akkor ezzel mindent el is mondtam. Mindent a csípős íz uralt. Nem kicsit, hanem nagyon, semmi mást nem lehetett kiérezni a levesből csak ezt. Talán fordítva kellett volna írni, sajtos jalapenokrémleves és akkor biztosan nem ezt választom. Arról nem beszélve, hogy a műanyag edényből a tányérba átöntve nem kevés borsot lehetet látni a doboz alján. Sajtot csak a lében úszkálva lehetett felfedezni, ízre pedig sehogy.

A nagyon intenzív erős íz miatt nem is lehetett rendesen enni, néha be-bekaptam egy-egy kanállal, hátha felfedezek benne még valami pluszt, de semmi. Annyira semmi, hogy aztán egy idő után már ott is hagytam, nem kívántam, mert telítődtem és már szétégette a számat. Amit még hiányoltam, az valami, pl. cruton, vagy chips, ami egy kicsit barátibbá, kevésbé tüzessé tette volna a dolgot.

A levesről ennyit, s hogy mi lett Luca queasadillaval? Ránézett, s azt mondta, ez undi.

Így aztán Luca részéről ez most no comment. Tőlem pedig csak egy öt pont.