Bizony, elég hamar eljutottunk ide. Mondjuk nem is gondoltam rá, hogy ilyen lesz, ezért hirtelen nem is tudtam, hogy milyen kategóriába soroljam majd.

De kezdjük az elején.

A Food Track Show-ra akartunk elmenni és onnan szereztünk volna valami burgert vagy egyéb street foodot, hogy Luca tudjon lovakat is nézni, de megjött a kis barátnője és inkább azt választotta, hogy otthon marad játszani.

Így jött a Don Pepe csepeli egysége, ahol aztán már az elején nem indultak jól a dolgok. A pultos lány eléggé morcos volt, az előttem lévő vendéget jól kiosztotta, mert az a köretet valamihez úgy kérte, hogy legyen egy kis rizs meg egy kis krumpli - de hamar megtanulta, hogy a Don Pepénél nincs válogatás meg csere-bere.

Aztán jöttünk mi, rendeltünk pizzát, levest, hamburgert elvitelre, mire a lány hátrarohant valakivel egyeztetni néhány percre, majd visszatért. Itt okoztuk mi a következő problémát, mert közben Luca kitalálta, hogy palacsintát is vegyünk, így megkértem, hogy tegyünk hozzá még kettőt abból is. Ha pillantással ölni lehetne, akkor most nem írnám ezeket a sorokat, de lehet, hogy én is jobban jártam volna, mert megkímélt volna egy igen kellemetlen gasztronómiai kalandtól.

Szóval vártunk még vagy húsz percet, mire elkészült a pizza, aztán irány haza a vasárnapi kajával.

A menet ilyenkor mindig az, hogy gyerkőcöknek tálaljuk a kaját, fotók készítése, aztán jöhet Dóri kajája, fotók készítése, aztán jön az enyém. Ekkor jött a következő meglepetés. Kinyitottam a dobozt, ami egyébként teljesen jól néz ki kívülről, igényes, jó méret, nem nyomja össze a cuccot benne, de nem is hagyja szétgurulni.

Az árban a Pepénél benne van a burger, sültkrumpli, illetve egy szósz is - az enyémben még benne volt néhány szelet bacon is. A hiba csak ott volt, hogy ezt úgy ahogy volt, kivették a serpenyőből és belevágták a dobozba mindenfajta sallang vagy csomagolás nélkül.

Ekkor azért már kezdtem úgy érezni, hogy ez nem az én napom - aztán kiderült, hogy ezt nagyon jól éreztem.

Hamburger félbe, jöhet a kóstolgatás. A buci inkább kenyér állagú, mint buci, nem volt rendesen megpirítva a belseje, ráadásul nem félbevágták, hanem valami egyharmad-kétharmad arányban, így a teteje jóval vastagabb volt, mint az alja.

Az alkotórészek nem voltak rosszak, a saláta ropogott, a lilahagyma is elég vastag volt, találtam benne vagy hat szelet jalapenot, a hús 200 grammos elvileg, nem mértem meg, de a vastagsága jó volt, az ízek nem nyomták el egymást, bár a guacamole lehetett volna erőteljesebb.

Szóval hozott egy közepesnél hajszálnyival erősebb szintet a burger - egészen addig, amíg bele nem haraptam a másik felébe. Mert akkor a harapással megérkezett ez a valami is a számba.

Így aztán ebben a pillanatban le is esett, hogy itt az első olyan poszt, amiben nem is tudom, hogy mit kellene adjak. Nullát? Alapvetően nem volt rossz, gyorséttermi átlagnál kicsit jobb - de benne egy tizenöt centis műanyagdarab? Mit csináljak most.

Aztán rájöttem, ezt így megenni nem fogom, így meg bizony értékelhetetlen a dolog.

Szóva ez a kategória is megvan, az meg valószínű, hogy nem megyek egy ideig Don Pepe környékére. (Vagy pont hogy megyek? Elvégre kétszer csak nem lehet, hogy nekem jut a legalja, ugye?)