Na, szóval, nagy tervekkel vágtunk bele a vasárnap délutánba, több szempontból is, aztán viszont minden, de minden a kútba esett, és még annál is több.

Kezdjük az elején - az volt az alap, hogy kora délután Józsiékkal meglátogatjuk a híres szigethalmi hekkest, amiről már annyit hallottam, hogy ihaj. Beültünk a két verdába és elindultunk. Már az érkezés sem volt annyira egyszerű, mivel parkolót a környéken nem nagyon lehet találni, de ez azért megoldható és nem feltétlen írandó az étterem számlájára.

Láthatólag nagyon sokan voltak, délután egykor, jó érzékkel ebédidőben értünk oda, ahogy azt kell. A hely meglehetősen nagy egyébként, sokan le tudnak ülni, a kiszolgálók pörögnek, rendelni a pultnál lehet (nagy mínusz: nem nagyon segített senki az egyetlen embernek a pultban, pedig lehetett volna), a sor elég komoly volt. Szerencsésen végigálltuk, már csak vagy ketten voltak előttünk (az mondjuk legalább kétszer három rendelést jelent általában), amikor egyszer csak érkezett egy nagyon szimpatikus fiatalember, aki közölte, hogy Misihez jött, aki meg is jelent, majd elkezdte felvenni a rendelését - na, ez azért kicsit felpöcizett.

Szerencsére a lányok észrevették a pult meletti lufiállványt így vehettünk lufit is - ez nyilván megnyugtatott.

Sokat segített, hogy megnyugodjak, mikor közölték, hogy a hal legalább egy óra lesz, amíg elkészül, várjunk csak nyugodtan. Szóval eddig volt egy húsz perces rendelés, majd jöhetett a várakozás, eleinte (úgy húsz percig megint csak) állva, mert nyilván a haladag elfogyasztása után a vendégek még üldögélnek (nem) kicsit az asztalnál, cigizgetnek, míg a még éhes többi vendég ott álldogál felettük. Nem sokat segített, hogy nyugodtabban álljak a helyzethez a tény, hogy a szimpatikus fiatalember mintegy öt perc után megkapta a rendelését és ők már jóízűen falatoztak, mikor mi még állva próbáltuk nyugtatni a három törpördögöt, hogy mindjárt kapnak már kaját.

A lényeg, hogy lett azért hely, vártuk nyugiban az ételt, aztán feltűnt, hogy jóval utánunk érkező csapatok már kapják a kaját. Először gondoltuk biztosan tévedünk, de aztán már nem nagyon lehetett magyarázni, szóval úgy negyven perccel a rendelés után már megérdeklődtem, hogy akkor mi is a helyzet - az egyébként nagyon kedves kiszolgáló hölgy szerint azok biztosan telefonos rendelések lehettek. Persze voltak közöttük olyanok is, akik konkrétan mögöttünk álltak a sorban, de akkor már inkább elengedtem a dolgot.

Mindenesetre láss csodát, alig 5-10 perc múlva már jött is a négy adag hekk a két adag rántott hússal és az egy adag rántott sajttal. Ekkor már tényleg komolyan éhesek voltunk.

Mondjuk ez sem volt elég, hogy jó legyen a hal.

Frissnek nagyon friss volt az étel, olyan forró volt, hogy alig lehetett tépni a húst - már ha sikerült átjutni a paníron. Ami igen vastag volt és olyan kemény, hogy Rogán Anti is megirigyelte volna. És amilyen kemény, annyira ízetlen is - sótlan és a panírban található, látható színes fűszerdarabok ellenére ízetlen.

A gyerekek rántott húsa dettó, de ők nem panaszkodtak annyira.

Egyébként jól át volt sülve, nyilván ezért is készülhet olyan lassan, ezt a részét nem akarták feláldozni a gyorsaság javára.

A savanyúság csemegeuborkaként lett megrendelve de kovászosként érkezett egy műanyagdobozban, csak úgy mint a cseresznyepaprika, ami ropogós volt ugyen, de erősnek nem volt erős. A mennyiség az lehetett volna több néhány darabbal...

Szóval nem értem egyelőre, hogy mi olyan fantasztikus a helyben, hogy ennyien vándorolnak oda halért, sokáig tartott, nem volt jó, és még olcsónak sem mondanám, bár tény, hogy a hal plusz savanyúség plusz két fél rántott hús plusz lufi plusz italok kombó 6000-ért nem is vészes.

Adok majd még egy esélyt neki, de akkor azért már jóval többet várok majd.

Ez így egyelőre egy szimpla négyes.