Úgy tűnik, hogy jelen állás szerint ez a menet: vasárnap burgerezés, aztán néhány napos emésztés után jöhet az elemzés. Szerintem ennyi idő pont kell ahhoz, hogy az ember gyomrán túl, a fejben is "emésztésre" kerüljön az elfogyasztott étel. "A ne ítélj és ne elemezz elsőre" elv szerintem azért jó, mert akkor több idő jut arra, hogy a miért igen, miért nem szempontok felsorakoztatás mellett, egyszer talán majd arról is írjunk, hogy megtaláltuk a legfinomabb, legízletesebb, a minden szempontból átütő, legalábbis számunkra tökély hamburgert.

Egy biztos, ez nem az utóbbi alkalommal történt meg.

Kicsit nosztalgikus volt, és ha jól sejtem ezt az én drága férjem is így élte meg. Az én agyamban is kattantak a kapcsolók amikor a legutóbbi hamburgerezőbe (Szigetszentmiklós, Badyhami) betértünk, mintegy vasárnapi ebédre. Félretéve minden berendezésre, tálalásra és egyébre vonatkozó igényeimet, mikor megláttam a retro hamburger puffancsot, visszarepültem néhány pillanatra pár évet az időben. A gimis évemire emlékeztett a látvány, amikor nagyjából ünnepnapnak számított, amikor anyukám vett nekem egy ilyen gigaméretű zsömlét mindenféle dologgal megtömve.

S akkor mindjárt rá is térhetünk erre a mindenfélére, amik között egyetlen kakkuktojás szerepelt csak, ez pedig az én saját választásom volt. A táblán szereplő kínálatból a gombakrémes, sajtos pulykaburgerre lőttem.

Hiba volt. Később elárulom, hogy miért, de előbb térjünk még egy kicsit vissza a mindenfélékre. Ugyanis, ebben a zsömlében tényleg minden benne volt, ami az én kilencvenes évekbeli hamburgeremben. A csalamádé, amit már tinédzser fejjel sem érettem, a saláta, uborka, hagyma, mustár, ketchup, majoznéz és némi csípős szósz, ami a legtöbb helyhez hasonlóan itt is, a felhigított Erős Pistát jelentette.

S akkor következzen az a több, amivel az elnevezés kecsegtetett, aztán kisebb fajta csalódás lett a vége. A plusz sajt még rendben is volt, mert hát sajt és reszelt állapotban ennyi összetevő mellett, nem volt jelentős íze. A másik a hús, hiszen nem kellett nagyon találgatni, hogy a fagyasztóból előrántott és szó szerint is rántott sajttal töltött pulykahússal volt dolgom. No comment.

S akkor a hab a tortán, a gombakrém, alias gombapöri a zsemle aljába töltve. Konkrétan pörkölt a javából, úgy ahogy kell, s ahogy anyukám is csinálja, paprikásan nem éppen krém kinézetben. Szóval ez a "ritkaság" azt kívánta mondatni velem, hogy ha a fenti összetevők mindegyike megtalálható otthon a konyhába, s maradt még egy kis gombapaprikás a szombati ebédből, akkor vasárnapra összedobhatunk egy kis otthoni, barkács burgert.

Mindezt összevetve, az emlékek és a nosztalgia kedvéért nálam mindez csak egy négyes.