Nohát, nem is tudom, hogy miért is, de igazából valahogy kiesett ez a Burgária dolog és az éttermek rendszeres látogatása a kalapból az elmúlt néhány hónapban, viszont most lehet, hogy érzem magamban az erőt és a lendületet, hogy rászánjak egy kis időt a dologra.

Meg aztán ezen poszt írása előtt egy nappal aztán volt egy kis löket is, mivel lányom osztálytársa, Janka nálunk lazul a hétvégén, péntek este pedig mindenképpen rendelt pizzát akartak enni, így rendeltünk nekik. De nem is azzal volt a baj, hanem a mellé csapott fokhagymakrém-levessel.

De most még nem is erről akarok írni, hanem arról hogy hogyan is halad a továbbképzés. Sajnos erre sem volt olyan sok időm, így nem mondhatom, hogy azóta profi lettem, ez a rész még hátra van.

De aztán év végére sok területen döntésre és elhatározásra jutottam, aminek a lényege, hogy sokmindent tanulok, amiből egy a gasztronómia.

És hogy az alapokat megszerezzem, szerencsére belefutottam valamibe, ami igen jól jöhet: A főzés tudománya magyarul.

Aztán persze addig húztam-halasztottam a rendelést, hogy nyilván elfogyott mindenhol, még az Alexandrában is, így várhattam az újranyomásra, amit februárra ígértek, de aztán gondolom, valami raktár mélyéről előkerült néhány könyv, mert egyszer csak január elején szóltak, hogy mindjárt jön is.

Semmi probléma, meg is jött, ahogy kell, azóta meg időmhöz mérten forgatom is, rendesen. Persze minden mással együtt, ahogy csak lehet. Mindenesetre azóta egyszer már csináltam egy olyan jó barbecue szószt, hogy ihaj.

Tudom, hogy nem a gasztronómi a teteje, de azért örültem, mint mikor a United az utolsó percben fejelt Rashford góllla veri a Burnley-t idegenben.