Szóval nyilván jöttek a gyermekek is velünk - azt már mondtam, hogy a kétéves le volt nyűgözve a bejáratnál található óriás sültkrumpli-szobortól, de most jöjjön a hétéves, aki azért már jobban meg tudja fogalmazni, hogy mit is akar mondani.

A legfontosabb, hogy a Burger King szendvicseivel ellentétben a Badyhami burgerek nem nagyon fogytak. Ennek egyik oka, hogy nagyobbak is voltak, a másik viszont a minőségbeli különbség.

Luca egyik rögzítendő mondandója az is volt: legyen náluk gyerekmenü, de legalábbis egy gyerekeknek szánt méretű versenyző. Ez egyébként érthető is, ezek itt a képen ugyan a kétéves kezei, de azért érezhető, hogy mit is akarok mondani. Illetve hogy mit akar Luca, na.

Pannus egyébként általában olyan burgert kér, amiben nincs semmi, csak a hús és egy kis szósz - ez is látszik a képen.

A második hiba az ananász hiánya volt, lehetett volna több a burgerben. Állítása szerint a többi összetevő megfelelő volt, azokkal nem volt hiba.

És a harmadik gond pedig a mirelit megoldás volt. Sima sajttal töltött pulykamell volt benne, a gyári, fagyasztott cucc, még a gyermek is többet vár, ha már egyszer kimozdul otthonról, hogy valami extrát egyen.

Kevés, nagyon kevés, ezért Lucától egy sima négyes jár.