Az FA Cup okozta vasárnapi másnaposságomat (glory, glory!) nem is lehet jobban csökkenteni, mint egy jó hamburgerrel (nem). Nehéz döntés volt, mert bár Luca kis barátnőjét be kellett hozni az Erzsébet körútra, de onnan nem sikerült burgerezőt választani, mert Dóri úgy érezte, hogy minek felvenni a telefont, amikor arra járunk. (Jó-jó, úgy meg nem lehet választani, hogy nem látja az ember az étlapot stb., szóval nem volt ez akkora gond. Mondjuk a mobiltelefon azért van, hogy felvegyék, nem? De, de tényleg mindegy. Na.)

Szóval maradt a Fald Fel Amerikát! Szigetszentmiklóson, ahol voltunk már, jó tapasztalataink voltak, így hát tényleg megérdemelt egy újabb kört, így legalább bekerülhettek Burgáriába is.

A hely maga egy kisebb udvarban található, halványan (eléggé halványan) van egy kis roadside amerikás hangulata, van mellette egy csillárbolt (vagy mi) és egy kiskoszos bolt, ahová néha betértünk még a vasárnap zárvatartó időszakban, de szerencsére az már elmúlt, oda nem kell járni.

Belül szintén próbál hasonlítani egy amerikai étteremre a hely, félig-meddig megy is, el-elkapja az embert az érzése, de aztán nem marad sokáig. Nincs vele gond, de valahogy megrekedt egy szinten, amin azért lehetne még tovább lépni, kis befektetéssel (nem feltétlenül anyagira gondolok).

De jöjjenek a kaják.

Részemről Pokoli burgert rendeltem, s rögtön örömkönnyek szöktek a szemembe, mikor rájöttem, hogy a sütőn, a bucik pirítása mellett a másik sarokban mi történik.

Bizony, ott sültek egyszerre a jalapeno szeletek összekeverve lilahagymával, s ha nem látom, akkor az illatok és a torkot kapargató maró érzés így is, úgy is felhívta volna erre a figyelmemet. Mindenesetre ez annyira jól nézett ki, hogy vennem is kellett belőle egy adagot külön, biztos, ami biztos alapon. Megérte.

Hazaérve jöhetett aztán a burger is hozzá. Az nyitás után rögtön látszott, hogy nem sajnálták a jalapenót belőle, jól meg volt szórva, nyilván ettől lesz pokoli. Na, az ugyan nem lett, de el kell ismerni, hogy erősebb így a burger, mint az átlag csípős burgerek. Sajnos friss jalapeno hiányában az ecetesből készült a burger, az ecet pedig elvesz az élményből kicsit, de földrajzi helyezetünk felmentést nyújthat bizonyos dolgok alól.

A sajt és a jalapeno kellemesen összeértek, a mennyiség kiváló volt, a bucit megtöltötték a finomságok. Azt a bucit, ami bár pirult a sütőlapon, ez nem jött át, a bucin már nem látszott annyira - bár elázni nem ázott el, de ez főként annak köszönhető, hogy nem találkoztam szósszal a burgerben. Az állaga jó volt, egyébként, kicsit zsömlés jelleggel, határozottan vállalható, sőt.

A hús íze is jó volt, kicsit talán túlsült, de csak egy hangyányit. Ráadásul a húst a hűtőből (nem a fagyasztóból) veszik elő, szépen szeletenként egymásra pakolva pihennek ott egy-egy papírral elválasztva, ahogy azt kell.

Zöldségekkel egész jól meg volt rakva a pokoli, káposzta is jutott bele, amit én annyira nem kedvelek, de mindegy. Viszont a szósz hiánya miatt kifejezetten száraz lett a burger, amit nem tudok hova tenni, de így jártam, sajna. Nem tudom, hogy véletlen maradt-e ki a szósz vagy csak kevés került bele, mindenesetre nagyon száraznak éreztem.

És a szósz hiánya miatt meglehetősen ízetlen is lett. Pedig maga a hús például kifejezetten finom volt, de hiányzott belőle a zöldségekkel és a szósszal együtt megjelenő ízvilág.

Így ez bizony esetünkben most csak egy hatost érdemel, mert nagyon sok lehetőséget kihagyott.

De ettől függetlenül menjetek, egyetek! Mi is járunk majd még arra!