Ez bizony nem úgy alakult, ahogy terveztük, több szempontból sem. Pedig nagyon rég óta készültem már erre a burgerre, annyi jót hallottam már a Zingről, hogy ihajj.

Elsőként az volt, hogy most nem mentünk el mindannyian, csak Dóri, egy hétköznap, hazafelé jövet bement és leadta a rendelést, ami főként az én rendelésemet takarta, megvárta, aztán elhozta. Aztán közben már fel is hívott, hogy annyira nem elégedett ezzel az egésszel, már az elején nem.

Amit rendeltünk:

• Louisiana csirkeszárny
• Chili burger (Angus marhából)
• Kosár chips
• Csirkemellcsíkok
• Jalapeno poppers

Nohát, csirkeszárny már nem volt, délután négykor, mint ahogy a kosár házi sült chips-et is buktuk.

Ezen a hétvégén a Subway került sorra, Dóri dolgozott a Kopaszi-gáton, így hazafelé kézenfekvő volt, hogy útba ejtjük a Budafoki úton.

Részemről először vagy tíz-tizenöt éve voltam Subway-ben, Dagadt Marci ismertetett meg a rendszerrel, ami tetszett is, bár valahogy mindig volt benne egy kis műanyag érzetem, nem tudom megmondani, hogy miért, talán a step-by-step válogatás? Mindegy, nem tudom, alapvetően tetszett akkor is, azóta is, de ezt az érzést nem tudtam levetkőzni, így azt sem mondhatom, hogy havonta egyszer meglátogattam egy-egy ilyen egységet, de még azt sem, hogy évente.

De most ez jött sorra, s érdeklődve vártam, hogy mi lesz belőle.

Az Újbuda Centerben található üzlet meglehetősen üres volt délután három felé, de a felhozatal a megszokott volt, egy dolog kivételével, amiben szerettük volna rendelni a szendvicset: a mézes-zabos baguette. Így maradt a parmezános-oregánós, amihez részemről egy Steak & Cheese kombót rendeltem.

Amit kértem bele, az paradicsom, saláta, lilahagyma, jalapeno egy jó adag, illetve zöldpaprika, ami ebben az esetben a kaliforniai paprikát jelentette. Öntetnek pedig édes hagymát.

Úgy alakult, hogy annyira jó volt a múlt héten az a fokhagymakrém-leves, Luca a következő hétvégén is azt szeretett volna enni, így megint a Lordok pizzériából rendeltünk. Ami egyébként épp most változtat nevet, mostantól kezdve Tubi Pub Pizzéria, ne kérdezzétek, hogy miért. A Lordok pizzériát se teljesen értettem, de azért az közelebb volt a valósághoz számomra, mint ez. De nem az én dolgom, ugye.

Mindenesetre ha már így jártam, akkor jöhetett a burger, ami igen sokat ígért, ezek voltak az összetevők: marhahús, bacon, tükör tojás, sonka, bbq, öntetek, lila hagyma, zöldségek, sajt. Ráadásul ez a Roston sült hamburgerek menüpontban szerepelt, szóval nagyon vártam, még úgy is, hogy meccset néztünk Józsival és sütöttünk a sütőben egy-két finomságot csak az íze kedvéért.

A rendelés megint nem volt egyszerű, online próbálkoztam, elküldtem a rendelést, s mivel a múlt héten néhány perc után már hívtak telefonon, hogy erősítsem meg a rendelést, most negyed óra múlva én hívtam fel őket, hogy mi van, megkapták-e a rendelést. Mondták a telóban, hogy nem kapták meg, de mindjárt frissítenek, az úgy 60 másodperc, s utána azonnal visszahívnak. Eltelt öt perc, nem hívtak, így megint én telefonáltam, így kiderült, hogy nem kapták meg a rendelést, így aztán telefonon leadtam, hogy mit kérek. Innen már csak másfél óra volt, míg kihozták a roston csirkét, a burgert és a fokhagymakrém-levest.

Nagyon jó kis meglepetésben volt részünk, nem sok reményt fűztem ugyanis a múlt heti helyhez, sőt, kicsit izgultam.

Nehéz vasárnap volt, nem részletezném az okokat, de volt benne sör, focimeccs hajnalban meg hasonlók, szóval nem nagyon volt kedvem elautózni sehová, hogy burgert/kaját vegyünk. Így maradt az internet, meg a rendelés, találtunk is egy helyet, a Lordok Pizzéria és Éttermet Szigetszentmiklósról.

A honlap nem túl fényes, jó néhány évvel le van maradva, viszont van roston sült hamburger, úgyhogy nagyon elgondolkodtam, hogy azt rendeljek, de aztán még nézelődtem és rátaláltam a lepényekre, így egy kis tépelődés után az lett, hogy lepény lett a burger.

Meg is rendeltem a "marhajó" lepényt magamnak, a hajtott pizzát a gyerekeknek, Dórinak fokhagymakrém-levest, meg a savanyúságok között szerepelt "jalapenno", így abból is beraktam egy adagot. Beállítottam, hogy kártyával fizetnék, megnyomtam a gombot. Meglepődtem mondjuk, hogy néhány perc múlva hívtak, hogy akkor jöhet-e a rendelés, szóval végül is ellenőriztek, hogy tényleg rendeltem-e, de legyen, belefér.

Nem akarok minden bejegyzést azzal kezdeni, hogy már megint jött a vasárnapi töprengés. Pedig így van. Nem könnyű, s mindig jön az ujjal mutogatás, hogy válassz Te, nem, Te választasz.

Végül mindig Tamás dönt, én pedig örülök, hogy ezt a terhet is levette a vállamról.

Ez a hétvége sem volt egyszerű. Már csak azért sem, mert pénteken csajos délutánt tartottunk a barátnőimmel. Ez amolyan januártól húzódó projekt volt, valamiért sosem jött össze, hogy mi így négyen összeüljünk, beszélgessünk, iszogassunk, és persze megünnepeljük az elmúlt hónapok során elszalasztott ünnepeket.

Jelentem, mindent bepótoltunk, ajándékoztunk, szülinapra, névnapra, csak úgy, engem például egy nagy kedvenccel a Trónok harca sorozat első kötetével. S innentől kezdve ez volt az alfája és omegája a hétvégének.

Merthogy egész nap olvastam volna. Ergo mindent úgy csináltam: főztem, mostam stb., olvastam egy fejezetet, majd tettem-vettem újra, mígnem azon kaptam magam, hogy csak olvasnék, olvasnék egész nap. Aztán jött a nagy kérdés, és a szokásos válasz.

Némi internetes vadászat után végül Szigetszentmiklósról rendeltük a Lordok Pizzéria és Étteremből.

S azt kell hogy mondjam, ezzel blogger pályafutásunk eddigi legjobb döntését hoztuk meg. A múltkori krémleves után kicsit félve, de újra bevállaltam: legyen megint leves. A kiszállítási idő viszonylag hosszú volt, de megérte várni. Már a mennyiség láttán is tátva maradt a szám, a többiről már nem is beszélve.

That's it, újabb fejezet, bár nem annyira haladok a könyvvel, mint reméltem, de jó sok a meló is, otthon meg jó néha esténként gyerekezni, utána meg néha már csak arra van erőm, hogy bambuljak valami sorozatot, jelen esetben a Sebész második évadát.

Nohát, mindenesetre ezek a bevezető fejezetejk még nem feltétlenül adnak gyakorlati segítséget a burgerkritikához, de ha egy helyen vagyok éppen (márpedig jobbára pont egy helyen vagyok, mikor rendelek, ugye), akkor körbe lehet nézni és egy kis vizuális segítséget kérni. Az azért látszhat, ha valahol nem annyira ügyelnek a tisztaságra, vagy nincs kötény, vagy nincs hajháló, mondjuk.

Élelmiszerbiztonság

Ez volt a következő fejezet, rögtön ki is derült, hogy ez bizony nagyon fontos dolog, vigyázni kell a vásárlókra, ugye. Rendben is van, legyenek a dolgok elkülönítve, ahol lehet legyen külön helyiség dedikálva egy-egy területnek, külön eszközök stb.

Ezen túl három területre bontják az élelmiszerbiztonságot:

• biológiai élelmiszerbiztonság,
• kémiai élelmiszerbiztonság,
• fizikai élelmiszerbiztonság.

Mindhárom egyenlően fontos, kiicsit leegyszerűsítve a biológiai az alapanyagokban alapvetően normál esetben is meglévő mikróbákról szól, a kémiai például az eszközök tisztítása során bekerülő anyagokról, a fizikai pedig például a szállítás során az ételbe kerülő szilánkok, műanyag stb. darabokat jelenti.

Kezdjük ott, hogy már régóta ki szerettem próbálni a sokak által emlegetett Bodega Vágóhíd burgereit, de sosem jött össze. Egy vasárnap majdnem, de akkor pont zárva voltak. A következőn viszont nyitva, de ekkor már új helyre költöztek, a Nádasdy utcába, így ebben az esetben nem mondhatom el magamról, hogy mint a Magic Burger esetében, még éppen befértem a költözés előtti helyre.

Sebaj, gyereknap vasárnapján ezt választottuk, s kiderült, hogy lehet olyat kérni, hogy megrendelem a cuccot, ők pedig elkészítik a megadott időre, én beugrok, fizetek és mindenki boldog. Meg is rendeltem, amit kellett, oda is értünk időben, bemenni mondjuk nem volt olyan egyszerű, mert Pannus is akart jönni, őt meg akkor már cipelni kellett, meg akkor már mondja a magáét, de így van ez rendjén. A lényeg, hogy odaértünk időben, a csomag össze volt készítve, fizettünk, irány haza. Mondjuk a kártyás fizetés jól esett volna, de egyelőre nincs.

A hely egyébként stílusában - engem legalábbis - meglehetősen emlékeztet a már említett Magic Burgerre, és nem csak azért mert ez is egy sokemeletes aljában van. Az összkép belül nekem simán csereszabatos. Ami nem baj, csak mondom

A lényeg, hogy Borzasztó burgert rendeltem, ami az étlap szerint ezeket tartalmazza: 18dkg-os marhahúspogácsa, jégsaláta, paradicsom, lilahagyma, sajt, bacon, tükörtojás.

Nehéz a döntés. S ahogy telik az idő egyre inkább úgy érzem, hogy nehéz azt a közös nevezőt - ami a mi esetünkben a helyek kiválasztását jelenti -, megtalálni, ami minden szempontból megfelel, nemcsak a mi, hanem a gyerekek igényeinek is. Mert, hogy továbbra is tartanánk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy olyan burgerezőket keressünk, ahol mindenki kedvére választhat és ehet. Hát ez hétvégén nem nagyon jött össze.

Az FA Cup okozta vasárnapi másnaposságomat (glory, glory!) nem is lehet jobban csökkenteni, mint egy jó hamburgerrel (nem). Nehéz döntés volt, mert bár Luca kis barátnőjét be kellett hozni az Erzsébet körútra, de onnan nem sikerült burgerezőt választani, mert Dóri úgy érezte, hogy minek felvenni a telefont, amikor arra járunk. (Jó-jó, úgy meg nem lehet választani, hogy nem látja az ember az étlapot stb., szóval nem volt ez akkora gond. Mondjuk a mobiltelefon azért van, hogy felvegyék, nem? De, de tényleg mindegy. Na.)

Szóval maradt a Fald Fel Amerikát! Szigetszentmiklóson, ahol voltunk már, jó tapasztalataink voltak, így hát tényleg megérdemelt egy újabb kört, így legalább bekerülhettek Burgáriába is.

A hely maga egy kisebb udvarban található, halványan (eléggé halványan) van egy kis roadside amerikás hangulata, van mellette egy csillárbolt (vagy mi) és egy kiskoszos bolt, ahová néha betértünk még a vasárnap zárvatartó időszakban, de szerencsére az már elmúlt, oda nem kell járni.

Belül szintén próbál hasonlítani egy amerikai étteremre a hely, félig-meddig megy is, el-elkapja az embert az érzése, de aztán nem marad sokáig. Nincs vele gond, de valahogy megrekedt egy szinten, amin azért lehetne még tovább lépni, kis befektetéssel (nem feltétlenül anyagira gondolok).

De jöjjenek a kaják.

Részemről Pokoli burgert rendeltem, s rögtön örömkönnyek szöktek a szemembe, mikor rájöttem, hogy a sütőn, a bucik pirítása mellett a másik sarokban mi történik.

Bizony, ott sültek egyszerre a jalapeno szeletek összekeverve lilahagymával, s ha nem látom, akkor az illatok és a torkot kapargató maró érzés így is, úgy is felhívta volna erre a figyelmemet. Mindenesetre ez annyira jól nézett ki, hogy vennem is kellett belőle egy adagot külön, biztos, ami biztos alapon. Megérte.

Hazaérve jöhetett aztán a burger is hozzá. Az nyitás után rögtön látszott, hogy nem sajnálták a jalapenót belőle, jól meg volt szórva, nyilván ettől lesz pokoli. Na, az ugyan nem lett, de el kell ismerni, hogy erősebb így a burger, mint az átlag csípős burgerek. Sajnos friss jalapeno hiányában az ecetesből készült a burger, az ecet pedig elvesz az élményből kicsit, de földrajzi helyezetünk felmentést nyújthat bizonyos dolgok alól.

A sajt és a jalapeno kellemesen összeértek, a mennyiség kiváló volt, a bucit megtöltötték a finomságok. Azt a bucit, ami bár pirult a sütőlapon, ez nem jött át, a bucin már nem látszott annyira - bár elázni nem ázott el, de ez főként annak köszönhető, hogy nem találkoztam szósszal a burgerben. Az állaga jó volt, egyébként, kicsit zsömlés jelleggel, határozottan vállalható, sőt.

A hús íze is jó volt, kicsit talán túlsült, de csak egy hangyányit. Ráadásul a húst a hűtőből (nem a fagyasztóból) veszik elő, szépen szeletenként egymásra pakolva pihennek ott egy-egy papírral elválasztva, ahogy azt kell.

Zöldségekkel egész jól meg volt rakva a pokoli, káposzta is jutott bele, amit én annyira nem kedvelek, de mindegy. Viszont a szósz hiánya miatt kifejezetten száraz lett a burger, amit nem tudok hova tenni, de így jártam, sajna. Nem tudom, hogy véletlen maradt-e ki a szósz vagy csak kevés került bele, mindenesetre nagyon száraznak éreztem.

És a szósz hiánya miatt meglehetősen ízetlen is lett. Pedig maga a hús például kifejezetten finom volt, de hiányzott belőle a zöldségekkel és a szósszal együtt megjelenő ízvilág.

Így ez bizony esetünkben most csak egy hatost érdemel, mert nagyon sok lehetőséget kihagyott.

De ettől függetlenül menjetek, egyetek! Mi is járunk majd még arra!

Úgy alakult, hogy kicsit elúsztam. Pontosabban új munkahely, új munkák, idő még az ember felveszi a fonalat, így aztán az eddigi keddből csütörtök lett, s mire elkészül ez a poszt, már lehet, hogy péntek, s a minden megtörténhet elv alapján, még akár az is, hogy csak szombaton lesz olvasható ez a bejegyzés a blogunkban. Egyszóval sorry, de kárpótlásul ismét egy burgert fogok kivesézni jó alaposan.

Már csak azért is, mert ez most tényleg megér egy komolyabb lélegzetvételű bejegyzést. A Fald fel Amerikát! elnevezés inkább valami programra hajaz, mintsem egy helyre, ahol jó burgereket lehet venni és enni, és várakozás közben elmélázni azon, vajon honnan jött a név és a helyválasztás, miért is kéne felfalnom Amerikát, mikor csak egy hamburgerért meg persze a többi mellékesért ugrottunk be a HÉV megálló mellett található üzletsorra.