Burgers & more...

Nem rossz, de lehetne jobb is...

Vár a Lángos, Eger

2017. június 20. - SimiTomi

Huhh, ehhez a poszthoz nem készítettem sok fotót, mentségemre szolgáljon, hogy egyrészt egyébként sem szoktam olyan sokat, másrészt most mindkét kezem foglalt volt, hogy enni tudjak. Legalább az adag rendben volt, na - nem mintha olyan nagy gondjaim lettek volna.

Egerben jártunk, a lányok jégkását akartak enni, ott meg lehet kapni, és ha már arra jártunk, akkor bepótoltuk, ami a két hónappal (?) korábban elmaradt: a lángosozást. Akkor valahogy Lucának bekattant, hogy neki lángos kell a Vár a Lángos nevű helyről, csak ott éppen nem volt, kellett volna rá várni több mint egy órát, az meg nem ment. (Inkább hazamentünk és sütöttünk otthon, nem is lett olyan rossz.)

img_1556-670.jpg

Most aztán eljött a napja, mondjuk most sem volt egyszerű, mert nem volt nálam elég pénz, ezért vissza kellett mennem a Dobó térre automatához, de megoldottuk.

Tovább

Ha kicsit ízletesebb lett volna...

Paulaner Sörház, MOM Park

Reggelente az autóban a MillásReggelit szoktuk hallgatni, a lányok is kedvelik, én meg főleg. OK, az, hogy "a lányok annyira kedvelik" nem feltétlenül valós, egyrészt Pannus általában alszik, másrészt meg Luca nem feltétlenül érti, hogy miről van szó benne, de szeret közlekedési híreket küldeni nekik és szereti, ha azokat beolvassák. Meg egyszer fel is köszöntötték a fiúk a születésnapján, szóval valahogy így. Mindegy, a szabály az, hogy reggelente Millásreggeli van, period.

Így amikor valamelyik reggel elmondták, hogy lesz MillásEst, akkor Luca mondta, hogy el szeretne menni. Mivel én is rajta voltam, a család fele már támogatta az ötletet.

Minden rendben is lett volna, ha nem pont aznap van Pannusnak az ovival az egésznapos (!) kirándulás (nagyon elfáradt a végére, busszal mentek reggel és fél ötre értek vissza), ráadásul Lucának meg az év végi táncbemutató.

A lényeg, hogy Luca is menni akart, így foglaltam asztalt.

Hat óra után értünk oda, akkor kiderült, hogy elvileg a vendégek 18:30-tól érkeznek, a rendezvény (a beszélgetés maga) pedig majd 19:00-kor indul. Ekkor már éreztem, hogy nem leszünk ott sokáig, de azért beültünk. Mivel későn foglaltam, helyünk elvileg csak a hátsó részben lett volna, de aztán megoldották, hogy ha már a MillásEst-re jöttünk, lássunk is halljunk is valamit, ezért utólag is újra köszönet.

img_1534-670.jpg

Tovább

Ezt aztán tényleg nem kellett volna

Auchan Sziget, Szigetszentmiklós

A kislány rántott húst akart enni, én meg fodrászhoz mentem, az meg az Auchanban van, ott meg van frissensült pult, így hát onnan kapott rántott húst, meg rösztit, meg hagymakarikát.

Én meg megláttam, hogy van kész hamburger és valamilyen nagyon elcseszett ötlettől vezérelve vettem is egyet. Sajtosat, méghozzá, biztos, ami biztos. Hiba volt, na, de megtanultam. (Mondjuk nem, de mindegy, egyébként hogy tudnám megírni, ha valami szar, ha nem veszek időnként belőle, ugye. Szóval mégsem adom fel az intuitív vásárlásokat, na.)

Elismerem, az sem tett jót a dolognak, hogy nem azonnal vettem ki a zacskóból, hanem csak másnap, pedig mindent megtettem a cél érdekében, de valahogy így sikerült, valahogy nem akaródzott kivenni a csomagolásból. Így nézett ki egyébként abban az állapotban, ahogy elhoztam az egységből.

img_1519_670.jpg

Tovább

A halas, amit nem értek

Karám Vendéglő, Szigethalom

Na, szóval, nagy tervekkel vágtunk bele a vasárnap délutánba, több szempontból is, aztán viszont minden, de minden a kútba esett, és még annál is több.

Kezdjük az elején - az volt az alap, hogy kora délután Józsiékkal meglátogatjuk a híres szigethalmi hekkest, amiről már annyit hallottam, hogy ihaj. Beültünk a két verdába és elindultunk. Már az érkezés sem volt annyira egyszerű, mivel parkolót a környéken nem nagyon lehet találni, de ez azért megoldható és nem feltétlen írandó az étterem számlájára.

Láthatólag nagyon sokan voltak, délután egykor, jó érzékkel ebédidőben értünk oda, ahogy azt kell. A hely meglehetősen nagy egyébként, sokan le tudnak ülni, a kiszolgálók pörögnek, rendelni a pultnál lehet (nagy mínusz: nem nagyon segített senki az egyetlen embernek a pultban, pedig lehetett volna), a sor elég komoly volt. Szerencsésen végigálltuk, már csak vagy ketten voltak előttünk (az mondjuk legalább kétszer három rendelést jelent általában), amikor egyszer csak érkezett egy nagyon szimpatikus fiatalember, aki közölte, hogy Misihez jött, aki meg is jelent, majd elkezdte felvenni a rendelését - na, ez azért kicsit felpöcizett.

Szerencsére a lányok észrevették a pult meletti lufiállványt így vehettünk lufit is - ez nyilván megnyugtatott.

Sokat segített, hogy megnyugodjak, mikor közölték, hogy a hal legalább egy óra lesz, amíg elkészül, várjunk csak nyugodtan. Szóval eddig volt egy húsz perces rendelés, majd jöhetett a várakozás, eleinte (úgy húsz percig megint csak) állva, mert nyilván a haladag elfogyasztása után a vendégek még üldögélnek (nem) kicsit az asztalnál, cigizgetnek, míg a még éhes többi vendég ott álldogál felettük. Nem sokat segített, hogy nyugodtabban álljak a helyzethez a tény, hogy a szimpatikus fiatalember mintegy öt perc után megkapta a rendelését és ők már jóízűen falatoztak, mikor mi még állva próbáltuk nyugtatni a három törpördögöt, hogy mindjárt kapnak már kaját.

hal_ubi_640.jpg

Tovább

Élelmiszer-alapismeretek

Na, végre megint haladtam kicsit a háttérdolgokban, a háttérinformációk, alapok terén: új könyvet kezdtem, ennek címe Élelmiszer-alapismeretek, Galambosné Goldfinger Erzsébet klaviatúrájáról származik, és nagyon modern, van hozzá CD-melléklet!

A könyvben néhány helyen CD-ikon található, ami jelzi, hogy valamit lehet csinálni a CD-ROM-on található adatokkal. Feladatok, mindenféle extra információk vannak azon rajta. (Annyira régen hallottam már azt a hangot, amikor betesze a CD-t a lejátszóba és felpörög, hogy lejátsza a lejátszanivalót, nagyon vicces. Egyébként azt is csak onnan tudom, hogy van DVD-lejátszó a gépben, hogy mikor oldalt megfogom, mindig azt a pontot nyomom meg, ami kinyitja a tárolót...)

osszetevok.PNG

Így néz ki az első animáció a könyvből a CD-n, színes és a dolgokra kattintva megjelenik a részletesebb információ. És így néz ki ugyanez a könyvben, annyi különbséggel, hogy a könyvben nem színes, sima zöld-fehér.

Tovább

Chili Cheese Nuggets, BK

Okés, szégyen ide, szégyen oda, megint visszamentünk a Burger King érdi kirendeltségébe. Esküszöm, hogy nem annyira kedveljük a dolgot, úgy általában a gyorséttermeket sem, de valahogy most így alakult. Azt hiszem, a lányok szavaztak, a KFC volt még versenyben, de aztán kiesett, mint az Arsenal a BL-ből, huss.

Viszont nekem sem volt olyan nagy kedvem megint valami burgert vagy egyáltalán valami komolyabbat enni, este volt már, fogynom is kellene egy kicsit, szóval nem erőltettem.

De azért valamit csak lehetne írni, így jöttek a Chili Cheese Nuggett-ek.

Ezeket egyébként is kedvelem, van benne chili, van benne sajt, bundázva is van, mi baj lehet?

Mondjuk az, hogy elrontják, esetleg rossz sajtot tesznek bele, kevés benne a chili, és még sorolhatnám, ugye. Na, a Burger Kingben ezt nem annyira találták el.

Chili az van benne, nem lett kispórolva, mondjuk nyilván kevesebb, mint amit a reklám sugall, de ehhez már hozzá vagyunk szokva, persze. Csípni egyértelműen nem csíp, de nem is vártam, hogy nagyon csípjen, bár egyszer azért értékelném, ha valami chilis tényleg chilis lenne egy kicsit. Nem nagyon, csak valamennyire, hogy érezzem.

A sajt nem volt túl izgalmas, erőteljes ízek, amik engem mindig a mű érzet felé tolnak, ízfokozóval tele, folyékony, szerencsére nem túlzottan. A bunda túl vastag volt és ízetlen.

Hát, legalább ebből sem kell már nagyon sokat venni...

Double Chili Cheese Burger, BK

Visszatértünk a korábbi Burger King kaland helyszínére, az érdi egységbe. A lányok nőnap alkalmából kaptak virágot meg csokit (mármint otthon, nem a Kingben), viszont mivel éppen Anyukám vigyázott  a kicsikre, ő meg folyton burgert akar enni, így elvittem mindannyiukat egy gyorséttermi randevúra.

Ha meg már így alakult, akkor legyen benne valami izgalom, hadd jöjjön a dupla chilli a burgerrel.

Rögtön azzal is kezdem, hogy persze, tisztában vagyok vele, hogy ezek a chillis dolgok nem a chilli superheroknak készülnek, a nyakát nyugodtan ráteheti az ember látatlanba, hogy egy-egy ilyen dupla-tripla chilli burger nem fogja leszaggatni az arcát az erejével.

double-chili-bk3.jpg

De ha már valaki csinál egy ilyet, akkor legalább valami ereje legyen. Na, ennek sem volt semmi, mint ahogy a korábbi versenyzőnek sem, sajnos.

Pedig egyébként nem olyan nehéz valamelyest csípős jalapenot keríteni, az Auchan felvágottpultjában például kimérve árulják Szigetszentmiklóson, iszonyatosan jó áron, finom, ropogós, és tud kellemesen erős is lenni. Na, ha abból tesznek bele dupla adagot, legyen mondjuk nyolc szelet, már érezhető lenne valami.

OK, nyilván nem ott vásárolnak, máshonnan szereznek be meg minden, de akkor is. Ha energiát feccölnek abba, hogy double chili meg minden, akkor szerintem akár már fel is lehetne mutatni valamit.

A burger maga meg ugyanolyan volt, mint a jalapeno - semmilyen. Ott volt benne minden, aminek benne kellett lennie, zöldségek, sajt, paradicsom, szósz, de olyan ízetlen volt, hogy ihaj.

Mivel a zsömle is száraz volt kicsit, az élmény összességében nem is volt élmény.

Megint megértettem, hogy miért is nem megyek a gyorséttermekbe gyakran, nagyjából negyedévente egyszer pont elég is.

Back to work!

Nohát, nem is tudom, hogy miért is, de igazából valahogy kiesett ez a Burgária dolog és az éttermek rendszeres látogatása a kalapból az elmúlt néhány hónapban, viszont most lehet, hogy érzem magamban az erőt és a lendületet, hogy rászánjak egy kis időt a dologra.

Meg aztán ezen poszt írása előtt egy nappal aztán volt egy kis löket is, mivel lányom osztálytársa, Janka nálunk lazul a hétvégén, péntek este pedig mindenképpen rendelt pizzát akartak enni, így rendeltünk nekik. De nem is azzal volt a baj, hanem a mellé csapott fokhagymakrém-levessel.

fozes-tudomanya-konyv.jpg

De most még nem is erről akarok írni, hanem arról hogy hogyan is halad a továbbképzés. Sajnos erre sem volt olyan sok időm, így nem mondhatom, hogy azóta profi lettem, ez a rész még hátra van.

De aztán év végére sok területen döntésre és elhatározásra jutottam, aminek a lényege, hogy sokmindent tanulok, amiből egy a gasztronómia.

És hogy az alapokat megszerezzem, szerencsére belefutottam valamibe, ami igen jól jöhet: A főzés tudománya magyarul.

Aztán persze addig húztam-halasztottam a rendelést, hogy nyilván elfogyott mindenhol, még az Alexandrában is, így várhattam az újranyomásra, amit februárra ígértek, de aztán gondolom, valami raktár mélyéről előkerült néhány könyv, mert egyszer csak január elején szóltak, hogy mindjárt jön is.

Semmi probléma, meg is jött, ahogy kell, azóta meg időmhöz mérten forgatom is, rendesen. Persze minden mással együtt, ahogy csak lehet. Mindenesetre azóta egyszer már csináltam egy olyan jó barbecue szószt, hogy ihaj.

Tudom, hogy nem a gasztronómi a teteje, de azért örültem, mint mikor a United az utolsó percben fejelt Rashford góllla veri a Burnley-t idegenben.

Zing Burger, Moszkva tér

Ez bizony nem úgy alakult, ahogy terveztük, több szempontból sem. Pedig nagyon rég óta készültem már erre a burgerre, annyi jót hallottam már a Zingről, hogy ihajj.

Elsőként az volt, hogy most nem mentünk el mindannyian, csak Dóri, egy hétköznap, hazafelé jövet bement és leadta a rendelést, ami főként az én rendelésemet takarta, megvárta, aztán elhozta. Aztán közben már fel is hívott, hogy annyira nem elégedett ezzel az egésszel, már az elején nem.

Amit rendeltünk:

  • Louisiana csirkeszárny
  • Chili burger (Angus marhából)
  • Kosár chips
  • Csirkemellcsíkok
  • Jalapeno poppers

Nohát, csirkeszárny már nem volt, délután négykor, mint ahogy a kosár házi sült chips-et is buktuk.

zing-all-things.jpg

Tovább

Egy kis csalódás - Subway, steak & cheese

Ezen a hétvégén a Subway került sorra, Dóri dolgozott a Kopaszi-gáton, így hazafelé kézenfekvő volt, hogy útba ejtjük a Budafoki úton.

Részemről először vagy tíz-tizenöt éve voltam Subway-ben, Dagadt Marci ismertetett meg a rendszerrel, ami tetszett is, bár valahogy mindig volt benne egy kis műanyag érzetem, nem tudom megmondani, hogy miért, talán a step-by-step válogatás? Mindegy, nem tudom, alapvetően tetszett akkor is, azóta is, de ezt az érzést nem tudtam levetkőzni, így azt sem mondhatom, hogy havonta egyszer meglátogattam egy-egy ilyen egységet, de még azt sem, hogy évente.

De most ez jött sorra, s érdeklődve vártam, hogy mi lesz belőle.

Az Újbuda Centerben található üzlet meglehetősen üres volt délután három felé, de a felhozatal a megszokott volt, egy dolog kivételével, amiben szerettük volna rendelni a szendvicset: a mézes-zabos baguette. Így maradt a parmezános-oregánós, amihez részemről egy Steak & Cheese kombót rendeltem.

subway-steak-cheese1.jpg

Amit kértem bele, az paradicsom, saláta, lilahagyma, jalapeno egy jó adag, illetve zöldpaprika, ami ebben az esetben a kaliforniai paprikát jelentette. Öntetnek pedig édes hagymát.

Tovább